Tokaji Borvidék
A Tokaj ótörök eredetű név valószínűleg folyómenti erdőt jelent. A Tokaj-hegyaljai szőlők, a tokaji borok első hiteles említése 1251-ből származik. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkező népekkel telepítettek be a királyság területére, ekkor még Tokaj-hegyalja, a tokaji borok nem tűntek ki a többi borvidékek közül. A tatárjárás tökéletesen földig rombolta a meglévő szőlőterületeket, amelyek újratelepítésére IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, máig több község név is tanúskodik erről, például Olaszliszka, Bodrogolaszi. Valószínűleg ezekben az időkben került a borvidékre a furmint, bakator és a gohér szőlőfajta is. Az 1590-es években már használták az „aszú szőlő” kifejezést Tokaj-hegyalján, azaz már készítettek aszúbort.
A tokaji borok készítéséhez szükséges mikroklíma kialakulását a hegyek és a folyók által alkotott védettség segítette. Jellemző a meleg, napos nyár, a hosszú, száraz ősz. Az aszúsodáshoz elengedhetetlen nemespenész kialakulását az őszi páraképződés segíti, ami a terület szélvédettségének és a folyóknak együttesen köszönhető. A talajra jellemző, hogy főként riolit, andezit és ezek tufáiból létrejött vulkáni takarón barna erdőtalaj alakult ki. A borvidék talajának döntő része erősen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen művelhető. A tokaji Kopasz-hegy nyúlványain lösz található. Mindkettő érezhető a tokaji borok fantasztikus ízében.
PincészetEK:
