Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Szekszárd

A borvidéken természetesen túlsúlyban vannak a kékszõlõk, melyek közül a legnagyobb területen termesztett fajták sorrendje az alábbiak szerint alakul: kékfrankos, zweigelt, merlot, cabernet sauvignon és franc. Érdekesség, hogy viszonylag kevés a kadarka, pedig az utóbbi idõben egyre szebb szekszárdi tételeket kóstolhattak az érdeklõdõk. Számos borász szerint a kadarka teremtette meg Szekszárd hírnevét, eszük ágában nincs megfeledkezni róla, sõt, a borok világában egy ideje éppen a kuriózumnak számító helyi fajták kerülnek elõtérbe. Bár szükségtelen, de ez utóbbi még egy érv a kadarka mellett.

A kelták szőlőtermesztése csak valószínűsíthető, a rómaiaké viszont bizonyítható ebben a régióban. A Szekszárd város helyén fekvő római települést Aliscának hívták. Találtak ebből az időből egy márvány szarkofágot, amin mitológiai jelenetek és egy szőlőtő is látható. Feltételezhető, hogy a szőlőtelepítő Probus császár vörösborszőlő-fajtákat is termesztett itt.

A középkorban még a fehérbortermelés dominált, később, az oszmán törökök hatására alakult ki a balkáni eredetű vörösborkultúra, amit a XVIII. században német telepesek fejlesztettek tovább. Az utóbbi évtizedekig a későn érő, de jó években kiváló zamatú bort adó kadarka volt az uralkodó, újabban a biztonságosabban termelhető kékfrankos, cabernet, merlot veszi át a helyét.

PincészetEK:

Rendezés: